Dunát lehet manapság rekeszteni azokkal az írásokkal, amik a Katolikus Egyház ellenes kirohanásokat tartalmaznak. Ezeknek két mozgatórugója van. Egyrészt a jelenlegi botrányok az egyházon belül, másrészt az, hogy az Egyházat kirekesztőnek tartják. Ez utóbbi azon a hittételen alapul, miszerint a Katolikus Egyház az egyetlen igaz egyház. Ugyanakkor hittétel az is, hogy Jézus minden ember megváltására érkezett a földre, tehát minden ember egyenlő, és ez alapján minden ember egyformán üdvözülhet. Persze csak akkor, ha elfogadja Jézust üdvözítőnek. Nem mellesleg épp ennek hirdetése az egyház szent küldetése a megalakulásától kezdve. De ezek szerint, aki elfogadja Jézust Istennek, az lényegében mindent meg is tett az üdvözüléshez, és nem az a lényeg, hogy melyik egyházban teszi meg ezt. Mi a feloldása ennek a paradoxonnak.

Érdekes tény, hogy sokan sokfélét hisznek a világban, de általános, mondhatjuk globális egyetértés van abban, hogy Jézus köztünk járt, és Jó ember (/Isten) volt. Ténykedésének megítélése különbözik a hit szerint, viszont a fenti megállapítás már önmagában is csoda. Az is csoda hogy a jézusi tanítások mindenkiben egységesen egyetértést váltanak ki. Az ateisták nem hisznek Istenben, de Jézust elfogadják létező személynek. Miért is kételkednének abban, hogy ami a bibliában le van írva, azt egy ember mondta. Logikusan valakinek mondania kellett. És amiket mondott, ahogy élte az életét, az számukra is elfogadható ideál. A zsidók sem tagadják Jézus létezését, csak azt nem hiszik el, hogy megváltó volt. Ám ez lényegében nem különbözik az ateisták Jézushoz való hozzáállásától. Meglepőbb a muszlimok véleménye, mert azt mondják, hogy igaz próféta volt, de nem Isten. Ez azért furcsa, mert magáról azt állította, hogy Ő Isten fia. E miatt feszítették meg annakidején. Most akkor a próféta hazudott egy ilyen súlyú kérdésben? Akkor hogy lehet igaz próféta? A protestáns egyházak azt is elfogadják, hogy Jézus Isten, sőt olyannyira ezt teszik, hogy függetlenítették magukat a katolikus egyháztól, és személyesen keresik vele a kapcsolatot. Ugyanezt teszik a modern Jézus-követő, pünkösdi egyházak is.

Mondhatjuk, Jézus az egyetemesen elfogadott Jó megtestesítője.

Tehát amit Jézus létrehozott, az legalábbis Jó. És Jézus létrehozott egy egyházat, kimondottan az apostolaiból. Vajon nekünk, embereknek, van-e jogunk bírálni ezt a döntést? A kérdés nem költői. A válasz egyértelműen nem. Tudjuk, hogy a papok, és a pápa is emberek, bűnös lelkek. De az Egyház akkor is szent, ha az abban lévő emberek bűnösek, és akár az egész egyházat is félre kormányozzák, és kollektíven súlyos bűnöket követnek el.

Manapság egy újabb reformáció zajlik. Ezzel kapcsolatban még élesebben felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljon az Egyház az új jövevényekhez. Hogyan egyeztethető össze az Egyház szent küldetése, a máshová megtértekkel, illetve áttértekkel.

A válasz talán nem is annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik.

Isten útjait kifürkészni nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy mi terve van velünk, emberekkel, hogyan és mi célból hagyta, hogy az új egyházak létrejöjjenek. Éppen ezért nekünk hívő katolikusoknak is pont úgy kell szemlélni embertársainkat, ahogy azok Istent, és Jézust szemlélik, és közben minden embernek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy rátaláljon az igazságra. Azok, akik elutasítják Istent, azoknak hosszú az út, és ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ők élnek a legnagyobb bűnben, és őrájuk kell leginkább kegyelemmel gondolni. Akik hisznek Istenben, de Jézust utasítják el, nekik talán kisebb a bűnük, ők már részben a saját hitükön keresztül is megismerhetik az igazságot. És akik Jézust Istennek tartják, csak a földi művét utasítják el, egész biztosan mindezek közül a legközelebb állnak az igazsághoz. És a végén azt hiszem, hogy a katolikus közelíti meg leginkább Jézus akaratát, és fogadja el Őt, és tetteit a teljes valójában. Hangsúlyos: az Egyház emberekből áll, és emberi bűnöket követ el. De maga az Egyház, az Isten műve. Az új egyházakat, nem kell szépíteni, emberek hozták létre. Én ezt a hozzáállást várom el a pápától is. Legyen tudatában a küldetésnek, és elfogadva a többi embert, próbálja meg a tévedésükre annak mértéke szerint felnyitni a szemüket.

És ez a szemlélet feltételezi, hogy a Katolikus Egyház nem állíthatja, hogy a többiben nincs ott Isten, vagy nincs vele Istennek terve. De azt sem, hogy a többi épp olyan jó, mint a Katolikus Egyház, vagy mindegy lenne, melyiket választja az ember. XVI Benedek pápa ennek a szemléletnek minden bizonnyal megfelel.