Az alkotmány két okból alkalmatlan az emberi szabadság megvédésére:

Azért, mert

1) meg lehet szegni, és meg is szegik. (2006-2010)

2) át lehet írni, és át is írják. (2010-)

A különbség az 1)-es és 2)-es pont között az őszinteség.

Aki szavakban védi az alkotmányt, de megszegi, az hazudik.

Aki átírja, az ezt nyilván csak úgy teheti, hogy erre világos felhatalmazást kapott (a néptől), és ezután (betartva a játékszabályokat) új játékszabályokat alkot. Ez őszinte. Ebben nincs csúsztatás. A szabályok világosak mindenki számára.

A huhogók azért huhognak, mert nem nekik kedveznek az új szabályok. Nos ehhez joguk van. Mármint, hogy ne tetszen nekik. Joguk van hozzá, hogy huhogjanak. És ahhoz is joguk van, hogy ezt elmondják. És megjegyezzék. És összegyűjtsék mindazokat az elégetleneket egy táborba. De ettől még az új szabályok rájuk is érvényesek lesznek.

És egy dolgot nem szabad elfelejteni. Ha most népszavazás nem is, de népítélet lesz az új alkotmányról. Ugyanis “habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”. És ha a víznek nem tetszik az új rendszer, akkor hullámot vet, és kiveti magából.

Az új alkotmányozók mércéje is ez. Ha maradandót akarnak alkotni, akkor olyat kell alkotniuk, ami a hullámokat lecsitítja. A tenger kedvére való. Hosszútávon.

És a tengernek világos elvárása van. Ez a Szabadság.

A szabadság legelső feltétele pedig az őszinteség. Ugyanis az igazság szabaddá tesz.