Még mindig sokan az állampártra szavaznak, amikor egy hasonló nevű pártot választanak. Még ennél is többen a mai napig nem tudták elhelyezni a történelemben az elmúlt rendszert, nem világos számukra milyen előrehaladástól fosztották meg az országot, és személy szerint őket 40 év alatt. Nem világos számukra, hogy mik voltak a konkrét módszerei és hazugságai az állampártnak, és ezért azt sem vették észre, amikor ugyanezekkel az eszközökkel találták magukat szemben a rendszerváltás után. Sokakban él a „kádárnosztalgia”, ami szintén egy hibás életélmény, és sokkal inkább bizonyítja, mint cáfolja a rendszerváltás elmaradásának negatív következményeit. Az egyén, állam és a gazdaság kapcsolatáról még mindig sokan a szocialista séma szerint gondolkoznak, ami egy hamis „baloldali világnézet” értelmezéshez, és piacgazdasági értelemben impotens tömegekhez vezetett.
Történelem:
Nem zártuk le az átkos rendszert gondolatban. Nem lett nemzeti konszenzus a kommunizmus hibáiról, bűneiről. Nem rögzítették a történészek a fontos sarokpontokat, áldozatok számát, antidemokratikus korlátozó lépéseket. Nem tárták nyilvánosság elé a titkos aktákat, a besúgók, a felelősök nem lettek megnevezve, tettükért nem kellett semmilyen, akár szimbolikus, büntetést sem elszenvedniük. Nem neveztük meg az összefüggést és törvényszerűségeket, a Marxi-Lenini eszmék, és az 1990-ig tartó folyamatok között.
Állami struktúra:
Sem az állami, sem az önkormányzati rendszerek, sem a működésképtelen állami mamut-vállalatok nem lettek felülvizsgálva, hogy miben nem illeszkednek a modern piacgazdasághoz, és demokratikus normákhoz. Mindez az „állam rossz gazda” általánosított dogmájához is vezetett, ami, az indokolatlan és előkészítetlen privatizációkkal, hosszabbtávon rontja a társadalom megtartó erejét.
Politikai elit:
A politikai elit meghatározó része érdekelt volt a korábbi állampárt működtetésében, ennek részletei nem lettek tisztázva, és nem lett egy meghatározott felelőségi szint hozzárendelve az adott közszereplőhöz, mennyiben vett részt a pártállami rendszer fenntartásában. A felszín alatt tovább élt a klientúra összefonódása, és a piacgazdaság rendszerében felhasználva a korábbi kapcsolatokat, és a párt, ill. az állam eszközállományát, ezt a saját meggazdagodásukra használták, a közös vagyon eltékozlásával. A fenti tevékenységet a társadalom életét szervező, szintén a klientúrához, és a korábbi állampárthoz köthető kiszolgáló egységek, médiumok, vállalatok, elemzőintézetek tartották rejtve. Azokban az esetekben, amikor kiszivárogtak információk, vagy a klikk érdekei elleni fellépést tapasztaltak, a pártállami időket idéző propaganda gépezet, és néha valós erőszakszervezetek igyekeztek megfékezni a tömegek tájékoztatását, illetve önálló cselekedetét.
