Magyarországot a legutóbbi időkig Kádár népének nevezték. Ezzel utalva arra, hogy nekünk diktatúra kell. Egy puha diktatúra, ahol a szabályok felett a mutyi, a kéz kezet mos elve, az összekacsintós, fraterkázós, urambátyám viszonyok érvényesülnek.
Ez nem igaz.
A magyarnak Mátyás király kell. A bölcs, és IGAZSÁGOS király. Aki a nép közé megy. Aki a népből való. Aki a trükköktől sem riad vissza, hogy kederítse az igazságot, és ítélkezzen.
A magyar nemzet sokszor megszületett, de talán a mai formája Mátyás király alatt született meg.
A demokrácia nem a mi létformánk. Pontosabban a nyugati tipusú demokrácia nem az.
A modern világ iránytűje az Egyesült Államokban készült. Azon az észak az alkotmányos demokráciát mutatja. Ez az alfa, és az omega. Azért van ez így, mert az USA születésekor írtak egy alkotmányt, ami egészen a mai napig elég jól működött. Jól működött egy olyan országban, ahol nagyon sok nemzetből érkező embereket kellett egy nagy olvasztótégelyben feloldani, és egy nemzetté kovácsolni. És ehhez egyértelmű szabályok kellettek. A fénykora ennek a berendezkedésnek tagadhatatlanul a XX. században volt, amikor millió és millió szerencsevadász, kitaszított, éhező érkezett az Újvilágba és találta meg a hazáját, és új nemzetét. Igaz, hogy közben elég nagy hullámokat vert a közben rabszolgaként behurcolt feketék felszabadítása, és ez csak a 60-as évek vége felé – vagy mondhatjuk úgy, hogy Obama megválasztásával napjainkban – járt eredménnyel, de a rendszer volt annyira stabil, hogy ezt is kibírja, és ne csorbuljon az alapja, a gazdasági függetlenség, és az alkotmányos demokrácia intézménye.
Csakhogy a mi szabadságunk, a mi nemzetünk nem 1776-ban született. Az ország katartikus függetlenség érzése nem az alkotmányos-törvényes demokrácia kezdetekor öntötte el a honfi kebleket. Ez 1458 és 1490 között ért minket. Ekkor Magyarország a térség legerősebb hatalma volt, ami hatékonyan szállt szembe az oszmán terjeszkedéssel, világhírű hadserege, impozáns gazdasági ereje volt, oly annyira, hogy Bécs büszke vára is inkább a magyar rabigától rettegett. Innen eredeződik a magyar szabadságfogalma.
És ez bizony szöges ellentéte a modern szabadságfogalmaknak. Annak ugyanis az eredete bosztoni teadélután és a francia forradalom tájékán keresendő, ahová a hatalmával visszaélő ostoba, és elnyomó egyeduralmi rendszer vezetett. Megvalósulása pedig egy merev jogi formulát, az alkotmányt jelenti. A ráépülő alkalmazott jogi struktúra, a Törvény, pedig a római jog romjaiból építkezik. És mindezt egy különleges kaszt kezeli és igazgatja: a jogász, az ügyvéd, a bíró. Számunkra mindezek idegen, és soha át nem élt élmények. Azt viszont átéltük, hogy mit jelent számunkra a Törvény. A törvény Magyarországnak mindig is az elnyomást jelentette. Nálunk a törvény pusztított, adót szedett, amit külföldre vittek, életet vettek el attól, aki a földet védte, majd területet vett el, holott mi Európát védtük. És zavart ideológiák alapján gázosított el embereket, és népbíróságok útján végzett ki ezreket, kollektivizálta a földet, úgy hogy végül keveseké legyen, ami korábban sokaké volt.
Ez a nép a törvényeknek, és alkotmányoknak csak az árnyoldalait látta. És a viszásságait. Hisz milyen törvényesség és alkotmány az, ahol évszázadokon át rabszolgákat lehet szülőföldjükről elrángatni, és dolgoztatni a szabadság nevében? Törvényesen kalózkodni? Népeket kiírtani? Gyermatosítani? A mai jogrend már „felülemelkedett” mindezen, hiszen ez a múlt. Gyerekcipő.
De a magyar a kezdet kezdetén már 300 (700) éve ismerte a teljes szabadságot, és harcolt is érte.
Nálunk a szabadságnak nem kulcsa a három hatalmi ág szétválaztása. Sőt Mátyás személyében épp az igazságszolgáltató, és végrehajtó hatalom egyesülése a lényeg. A király aki bölcsen ítélkezik, az IGAZSÁG szerint. Mi magyarok földi „megváltóként” mindig is egy Mátyást vártunk. Erről álmodtunk, ezt meséltük gyermekeinknek, és ehhez fejleszettünk ki egy sajátosan érzékeny igazság szenzort. Ezért viszolyog a magyar oly mérhetetlenül az ügyvédek hadától, akik bevallottan nem az igazságnak, hanem a törvénynek akarnak érvényt szerezni.
Nekünk nem Kádár kell! Nekünk nem diktatúra kell! Ennek a népnek az igazság kell! A lehető legegyszerübben megfogalmazva. És ehhez a legkisebb fiú kell, aki érzi, és tesz az igazságért. Aki a gondolatnál is gyorsabban repül ha van táltosa, vagy griffmadara, kivág a combjából is egy darabot a cél eléréséhez, és végül legyőzi a sárkányt. Amit senki más nem tud legyőzni.
Ne féljünk ettől az érzéstől! Ne ijedjünk meg, és ne hagyjuk magunkat becsapni, amikor a huhogók diktatúrával, és a kommunizmus visszatértével fenyegetnek ha így gondolkozunk! Nem! Ezzel gyermekkorunk meséit éljük át, azt a pár pillanat szabadságot, amit soha semelyik diktatúra nem tudott eltörölni. Ne higgyük, hogy a mi szabadságunk egy merev alkotmányban van eltemetve!
A mi szabadságunk a szívünkben van eltemetve!
Nincs működő alkotmány, törvény, és ítélet a földön. Minden törvénynek a fegyverek szereznek érvényt a jelenben, és minden döntésnek az Igazság állít mércét a jövőben. Nekünk magyaroknak semmi mást nem kell csinálni ezen a földön, mint amit eddig mindíg is csináltunk.
Keresnünk kell az Igazságot!
A világ hirtelen tud kifordulni önmagából, és teszi ezt elképesztő sebességgel ma is. Azokról, akik eddig a törvényesség egyenlő igazság zászlóvivői voltak nyugaton, hamar kiderült, hogy becsapták az embereket, háborúkat vivtak ok nélkül, és saját törvényeiket is megszegték, mert hittek a saját hazugságaiknak. Akik pedig Isten, és az igazság harcosaiként tűnnek fel keleten, annyira sem tisztelik az emberéletet, mint a szódás a lovát.
És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mi is, sokan közűlünk, sokszor hibáztunk a múltban. És fogunk is a jövőben. Ám ha hiszünk az Igazság erejében, és a saját szabadságunkban, akkor a sárkányt is le fogjuk tudni győzni, ebben biztos vagyok.
