Az emberi társadalom szerveződése igen bonyolult, és rétegezett struktúra. Na nem azért írom ezt, hogy közhelyeket sütőgessek, csak jó érezni ennek a kijelentésnek a közhelyességét. Gondolom azért ilyen nyilvánvaló, mert igaz.

A rétegződésnak vannak aspektusai, mint a nem, anyagi statusz, munkaerőpiaci statusz, szakmai jellemzők, és feljebb világnézeti, vallási hovatartozás, stb végtelenségig folytatható a sor. Ha mindent megpróbálunk számításba venni, akkor kiderül, hogy pont annyi társadalmi csoport, osztály van ahány egyede a társadalomnak. Ebből a megfontolásból az következik, hogy a különböző kérdések nem pont ugyanazokon törésvonalak mentén osztják meg a társadalmat. Mindezek alapján tehát nem is lehetne értelmes politikát folytatni. De szerencsére a kérdések fajsúlya nem egyforma. És a különböző fajsúlyos kérdések, sokszor meglehetősen jól korrelált törésvonalakat rajzolnak ki. Nos ezek alapján a korreláló és lényeges törésvonalak mentén már lehet politikai programokat építeni.

Azok a nagy társadalmi támogatottságú politikai tömbök, amik képesek sok különböző, az emberek megitélése szerint fontos, lényeges kérdésekre adott válaszokból következetesen a gyakoribbat sajátjuknak mondani, és ezt a választömeget képesek egy struktúrált koherens egésszé konvertálni. Ezt hívhatjuk aztán politikai programnak. Tehát ha recept kell, akkor jól kell tudni mi a lényeges kérdés, tudni kell mit mond ezekre a többség, majd ezt tudni kell struktúrálni.

Aztán hogy a nagy támogatottságú politikai tömb, ami logikusan elöbb utóbb kormányra kerül, sikeres lesz-e, az azon múlik, hogy a gyakorlatban is azt a választ adja-e az adott lényeges kérdésre, amit állított hogy fog; hogy egybe esnek-e az emberek számára lényeges kérdések az ország valódi lényeges kérdéseivel; illetve a gyakorlatban adott válaszok a helyes, igaz válaszok-e. Az igazmondás és az objektív siker ügyek furcsa kapcsolatban vannak egymással, és ez többnyire attól függ, hogy az említett társadalmi többség jól érti, jól érzi-e az ország valódi problémáit, és a helyes válaszokat.

Persze a nehézséget az adja, hogy ezek a törésvonalak nem stabilak, hanem időben változnak. Ezenkívül a lényeges kérdések jellege is változik. Ezen változásoknak külső és belső okai egyaránt vannak. Részben például a politikai tömb léte, és megfogalmazott véleménye polarizálja a társadalmat, és rendezi az egyébként kaotikus jellegű törésvonalakat. A sikerrel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az abszolút értelmű "igazság" eltérő lehet az ország rövid, közép, és hosszútávú perspektíváit illetően.

Nos a nagy történelmi pillanatok akkor vannak, amikor nagyon sokan tisztában vannak a lényeges kérdések mikéntjével, nagy többség tudja rá a helyes válaszokat, és ezek a törésvonalak nagyrészt egybeesnek.

Ilyen volt a 2010-es választás is, amikor a fontos kérdések hirtelen sokak számára váltak nyilvánvalókká, ezekben igen sok ember az országban hasonlóan velekedett (ha valaki egyik kérdésre meghatározott választ adott, jól lehett tudni, hogy egy másik kérdésre milyen választ fog adni), és elég világos volt a többség válaszainak igazságtartalma is, összehasonlításban azzal a válasszal, amit a 2010-et megelőző erők, és azok maradék támogatói adtak.

A dolog további sorsa már nem ennyire tiszta. Ez a konstelláció idővel lazul: kevésbé érvényesül a centrális erőtér polarizációs hatása, előjönnek az egyéni különbségek a válaszokban, egyéni preferenciák (másnak más kérdés a fontos). A nyertes politikai erő feladata, hogy most pontosan lássa milyen kihívások elött áll az ország, és ezekre a kihívásokra megfelelő, tartósan helyes választ tudjon adni.

A jelenlegi baloldali tábor még mindig illúziókban él, és továbbra sem érti nemcsak a demokrácia, de úgy általában az emberi társadalom működését sem. Foggal körömmel ragaszkodnak a kamarillapolitika szupremáciájához (lásd az LMP-vel kapcsolatos húzd meg - ereszd meg) és az ellenfél erkölcsi lejáratásához (100 éves fasisztázás), mint eszközhöz, és a demokrácia egyfajta adminisztratív felfogásához. És amint ezt az adminisztratív struktúrát felbomlani látják, úgy visítva démont kiáltanak, aki elnyomást, és barna esőt hoz az országra. Nevetséges, szánalmas vérgődés ez, és ennek a politikai formációnak a kimúlása nem csak a rendszervátás utáni 20 éves korszakot zárja le, de egyszer és mindekorra hűvösre fogja, VÉGRE, tenni a marxi statikus és hazug társadalomszemléletet.

Mi ennek a kormányzó centrális erőtérnek a tagjai viszont egyre türelmetlenebbül várjuk a kormány megfogalmazott konkrét válaszait, és cselekedeteit, ugyanis késlekedni nem nagyon van idő, a problémák viszont továbbra is a napnál is világosabbak.